2014. október 7.

nőnek lenni


Nőnek lenni nem könnyű.
Sosem volt az. 

De minden korban más. 
Más feladatok elé vannak állítva, mások a velük szemben támasztott elvárások. Gyakran egymásnak tökéletesen ellentmondóak.

És akkor nem is arról beszélnék, hogy aki kitalálta, hogy egy teljes állásban dolgozó nő képes egyszerre mintaédesanya lenni, a lakást makulátlan tisztaságban tartani, illetve minden este meleg vacsorát főzni, még valószínűleg sohasem próbálta, hanem arról, hogy milyen Nőnek lenni.

Nem feleségnek, szeretőnek, vagy barátnőnek: Nőnek.
Arról, hogy milyen nehéz megtalálni azt a vékony egyensúlyt, amivel egy férfi számára még esendőnek tűnünk, de már képesek vagyunk fennmaradni az élet farkastörvényei mellett. Arról, hogy hogyan védjünk úgy, hogy közben minket is védhessenek. Hogy hogyan tudjuk megtartani az önállóságunkat, miközben hagyjuk, hogy mások gondoskodjanak rólunk. Hogy hogyan legyünk végtelenül erősek úgy, hogy ezt a megfelelő pillanatban gondolkodás nélkül képesek legyünk félretenni.

Attól függően, hogy melyiket nevelték belénk, a másikat kell megtanulnunk.
Nem könnyű.
Sem a saját lábunkra állni, ha eddig mindig másokén támaszkodtunk, sem elhinni, nem feltétlenül kell mindent önerőből megoldanunk.
Hogy lehet segítséget elfogadni. Még akkor is, ha nem vagyunk rászorulva.

Jómagam ebbe a csoportba tartozom.

Nem sikerül mindig. Pedig igyekszem figyelni.
Legtöbbször azonban csak utólag visszagondolva jövök rá, hogyan is kellett volna. Hogy nem azért kellett volna hagyni, hogy a másik felsegítsen a földről, mert egyedül képtelen lettem volna rá. 


Elvárjuk, hogy az erősebb nem “igazi férfi módjára” viselkedjen, de közben mi magunk vesszük el tőlük a lehetőséget. Azt a szerepet, ami az evolúció szerint őket illetné meg. Azokat a feladatokat, amiken kívül számukra már nincsen semmi.


Látom magam körül a sok erős, független nőt.
Egytől egyig fantasztikusak mind... de azt is tudom, hogy nem feltétlenül boldogok. Igen, eljutottunk a feminizmusnak arra a pontjára, amikor már nem boldogít a lehetőségek végtelen tárháza. Amikor mindent meg lehet, és meg is tudunk oldani egyedül. 


Kár, hogy közben elfelejtjük: a világnak nem minden pontján kell egyedül megállnunk a helyünket.



Hiszen olyan jó egyszerűen csak tartozni valakihez.

8 megjegyzés:

  1. Boltban figyeltem meg, hogy bejön a fiú a lánnyal (vagy a lány a fiúval :), és a csaj magától értetődően nyúl a kosárért, a pasi meg e legcsekélyebb jelét sem mutatja, hogy egyáltalán eszébe jutott a kosár, sőt még előzékenyen lassít és félrehúzódik, hogy a párja könnyebben odaférjen a kosarakhoz. Még ekkor is szépíthetne, hogy szó nélkül kiveszi a csaj kezéből a kosarat, és mennek-beszélgetnek tovább, de nem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, bevallom, nekem ezek fel sem tűnnek :) Egy ajtón be (vagy be nem) engedés szembetűnőbb...

      Törlés
  2. Azért ez mindkét nem számára tanulságos bejegyzés. Az arany középutat megtalálni sosem egyszerű...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is! Pont ez is lett volna a célom, hogy ne "felelősöket keressek", hanem rámutassak a rendszer hihetetlen komplexitására...
      Az arany középút pedig szerintem mindenkinek csak álom. Annyira vékony kis egyensúly, hogy hosszútávon rajta maradni lehetetlen. Csak ingázunk körülötte :)

      Törlés
  3. Ez egy zseniálisan megírt gondolatsor. Annyira jó vagy Panka! Az írást sose tedd talonba!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon bölcsen vélekedsz erről a kérdésről, én sokkal idősebb koromban fogalmaztam ezt meg magamnak. Kívánom, sikerüljön megtalálnod az egyensúlyt és elkerülnöd a csapdákat. Igen, más, ha a saját döntésed alapján fogadod el a segítséget, s más, ha kényszerből, kiszolgáltatottan. A mi korosztályunk már a házasságban vált önálló, független nővé nem kevés konfliktuson át, de ti már önálló, független, bátor nőkét köttök majd házasságot vagy választotok párt, s remélem, ez jobb alap egy kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolathoz. Gibran szavaival "álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel.....mert a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik" (A próféta)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az idézet fantasztikus, köszönöm Ági!
      ...és igen, csak őszintén remélni tudom, hogy ebben a felállásban más, egy jobb jövő elé nézünk. De ennek még kell néhány generáció, hogy kiderüljön ;)

      Törlés