2014. október 10.

arccal a mának

Kiléptem az irodából.
Körbenéztem. Az emberek ugyanúgy beszélgettek, mint 5 perccel azelőtt. Mintha mi sem történt volna.

Szinte nevetni tudtam volna a megkönnyebbüléstől. 
Olyan érzés volt, mintha valaki, aki egészen idáig a mellkasomon ült, most leszállt volna. Újra kaptam levegőt.

Elindultam felfelé a lépcsőn. 
Nem leszek dietetikus. Nem vagyok többé egyetemista. 
Zúgott a fejem.
Az egész eddigi életem, minden amiben sok éven keresztül hittem, aztán elvesztettem: nincsen többé. 
Lehullt a kényszer. 

Kiléptem a körfolyósóra. Odaálltam a korláthoz, és felnéztem az aula díszes mennyezetére.
A délelőtt innen nézve szinte már valótlannak tűnt. A csirkeszárny hideg, sikamlós tapintása. Az érdes bőrön csúszkáló életlen kés. A tenyeremben széttörő csont zaja.

Valóság volt. 
Az a valóság, ahol akkor bennem is eltört valami.


Eszembe jutott, amit apa mondott az év elején. Hogy azon gondolkozott mennyi idő után fogom azt mondani, hogy elég. 
Nevettem, nem hittem el. És tessék. Megtörtént.

Jó döntés volt? 
Egy mozdulattal megszabadulni mindentől, amit már elértem, és ami biztos, az ismeretlenért?


Nem tudhatom. De leírhatatlanul megkönnyebbültem.
És őszintén remélem, hogy ezúttal már a nekem szánt irányba tudom terelni az életem.



PS. A képen látható csokis cukkinis süti kiindulópontja ezen recept volt.

13 megjegyzés:

  1. Nem mindig értelek Panka. :( Pedig olvasom a bejegyzéseket... Újra suliba mentél és mégis úgy döntöttél, hogy más lesz? Kíváncsian várom a fejleményeket. Biztos megvan a Te utad, a Te területed! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég kaotikusan oldom meg a dolgokat, úgyhogy azt hiszem értem miről beszélsz, sajnálom. :(
      Röviden összefoglalva, igen, elkezdtem az iskolát, aztán nagyjából 1 hete besokalltam, és megszüntettem a jogviszonyomat.

      Törlés
  2. Hasonló cipőben jártam, mint te. Ötödszörre sikerült megtalálnom az utamat, de most érzem, ez az igazi. Persze, mindenhol vannak nehézségek. Azért remélem, te előbb rátalálsz. Kitartás!
    (Szerintem az írás nagyon jól megy.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ötödszörre? Akkor nagyon kitartó vagy, hogy nem adtad fel. De ha most úgy érzed, hogy a helyeden vagy, megérte. Meg amúgy is. A rosszba beleragadni olyan, mint amikor az ember nem veszi el a kezét a forró serpenyőtől...

      Törlés
  3. Teljes szívvel melletted állok! Én a munkámat hagytam ott egy hete. Amikor valami nem megy, és váltasz, érdekes érzés: az eszeddel tudod, hogy nem kell ez neked és az új sokkal jobb lesz, de azért megvan a félsz, meg hirtelen tömegével jelentkeznek a pozitívumok (barátok, kellemes összejövetelek), és eszedbe kell vésned, hogy de ez és ez történt. Én hiszem, hogy jobb lesz! Semmiről sem késtél le és sosincs késő! Ölelés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Otthagytad? Hűha, mi történt? Mindenképpen meséld majd el!!!
      Mellesleg igen, nekem is pontosan ez jutott eszembe. Hogy a jóra váltani sohasem késő. Azzal nem lehet elkésni. Szerintem mindketten nagyon jól döntöttünk! :)

      Törlés
  4. Panka, én is otthagytam tavaly. Bátorság kell a váltáshoz, de hinnünk kell abban, hogy mindenkinek megvan a saját útja, csak néha letérünk róla. De meglesz az! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te is? Én szörnyen le vagyok maradva... És akkor most mit csinálsz?
      Bátorság vagy vakmerőség, az első lépést kell megtenni, az a legnehezebb. Legalábbis nekem. A többi aztán jön magától...

      Törlés
  5. Irigylésre méltó bátor ember vagy. Nagy-nagy drukk - megtalálod az utad, ez biztos!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, ha tudnád... ennek semmi köze a bátorsághoz. Egyszerűen csak arról van szó, hogy képtelen vagyok olyan dolgokat csinálni, amiket nem szeretek. Kényszeres alkalmazkodási hiány.

      Törlés
    2. ... és akkor most mi a helyzet Veled?

      Törlés
  6. Kedves Panka! Nagyon szeretlek olvasni, de ezt talan irtam mar. Szerintem nagyon jo, ha az ember neki mer vagni az ismeretlennek, mert ha uton vagyunk az csak jo lehet! En okt. 1.-en kezdtem az uj munkahelyemen. A regit azert hagytam ott, mert bar a munkat nagyon szerettem megsem volt jo a keret. Lehet hülyen hangzik, de egy mag melyen legbelül azt sugta, hogy most minden menni fog es jo lesz elmenni! Es tenyleg jo lett! :) Ha megszületik a belso nyomas, szerintem engedelmeskedni kell neki! Sok sikert kivanok neked, szeretettel Zita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Zita!
      Nagyon aranyos vagy, hogy írtál, köszönöm! :)
      Szerintem egyáltalán nem hangzik bután, hogy amiatt váltottál, mert nem voltál tökéletesen elégedett, sőt! Szerintem kifejezetten probléma, hogy az emberek megvárják, hogy már a dolgok nagyon rosszak legyenek, mert akkor még nehezebb. De akkor ezt az elméletet igazolja a te történeted végkifejlete is :) ... és remélem majd az enyém is, én maximálisan hiszek benne!

      Törlés