2011. augusztus 31.

Osztálykirándulás Erdélyben 5. nap

Csöppet idiótán állok, de 3 óra városnézés után... és különben is a lényeg a Popeye-autó :D
Ez volt idáig a legfárasztóbb napunk. Nem állítom, hogy a leghosszabb/tartalmasabb, de volt benne apai anyai. Meg 5 templom.


Ezenkívül a tegnapi túra hatásait is ma kezdtem el érezni. Reggel alig bírtam felkelni az ágyból, olyan izomláz van a farizmaimban. (Csak az vigasztal, hogy legalább jól megdolgoztattam őket.) A leégést viszonylag jól megúsztam, mert volt annyi eszem, hogy kérjek naptejet (a sajátom otthon maradt). A kár csak az, hogy nem magamat kentem be, így nem jutott mindenhova. A kezem és hátsó lábszáram alapból kapott egy csinos rózsaszínes részt, de a nyakamon is tökéletesen látni az ujjlenyomatokat, ahova éppen nem került védőkrém. Nem is tudom megmondani, hogy mikor pirultam meg utoljára. Hiszen mindig annyira figyelek rá. Most meg... egész napos túra, és nem viszek magammal. Okos.
Mindenesetre fáj. Nem is gondoltam volna. De nem is égek le többet.


 És akármilyen családias is ez az együttalvás, a disadvantage lista hosszabb, mint a pro. Kezdjük ott, hogy aludni képtelenség. Mert hiába fekszik le az ember korán (amit én természetemből fakadóan nem is tudnék kivitelezni), a kocsmából hazajövő banda mindenképpen felébreszti az édes kis csevejével. Ami tulajdonképpen halál vicces. Minden este más áll be keményebben, és más lány veszik el. 2 napja az egyik srác belehányt egy másik táskájába, tegnap a leendő királyjelöltet ketten támogatták fel. Egy elölről húzta, a másik hátulról tolta. Aztán amikor a hátsó egy pillanatra elengedte és megtántorodott, azonnal ráordított, hogy "mértnemfogszb*zdmeg". Született királyi vér.


 A kajálás meg tulajdonképpen elég vicces, mert annyi sajtot eszem, hogy úristen. Nagyon sokat. De rá vagyok cuppanva. Már a második kisebb téglányi fetámat vettem meg. De volt a repertoárban már valami kenőcsösebb jellegű sós sajt, 2 tömlőssajt-csomagolású kapros túrószerű sajtnak mondott valami, illetve ma elpusztítottam 38 dkg ordát. Sajnos azt kell mondanom, hogy otthon sokkal finomabb amit apa vesz csaknekem :) az Auchanben, mert ennek semmi íze nem volt. A végén már úgy ettem, mint otthon a túrókrémjeimet. Csak remélni tudom, hogy valami alacsonyabb zsírtartalmú darabot sikerült kifognom, mert ha nem, akkor szombaton meg se fogtok ismerni, úgy gurulok le a buszról. (Nem is értem, akora darab volt, mint a fél fejem, otthoni pénzben számolva kevesebb mint 280 forintért.)
Úgyhogy ha mást nem, az erdélyi sajtkultúrát felfedezem.


Ezt meg csak azért, hogy lássátok milyen találékonyak a románok. Nincs pénz ocsmány műanyag istállóállatokra? Sebaj, odaragasztjuk papírból a kerítésre.

2011. augusztus 30.

Osztálykirándulás Erdélyben 4. nap

Tegnap nem is említettem az egyik legérdekesebb tényt, ami elég intenzíven hatott a kis életünkre. A terv szerint továbbutaztunk Torockóra, ami a következő és egyben utolsó szállásunk. Már alig vártuk, hogy végre csak nyolcan aludjunk egy szobában, tervezgettük is rendesen, hogy ki hol lesz. Aztán megérkeztünk, és jött a döbbenet: 1 tetőteret kapunk, ott van 26 ágy, 28 emberre. A maradék két ember ha kényelmesebben akar elférni akkor leköltözhet a pajtába. 
Hát nem viccelek, ha azt mondom, hogy úgy kellett felvakarni az állunkat. Az enyémet biztos. De az arckifejezésekből ítélve másokét is. Ha eddig szóltam bármi rosszat is a 17-es helyre, visszavonom. Verjetek össze, nem volt igazam. A 17-es szoba elérhetetlen luxusnak tűnik. HOgy a nyolcágyasról ne is említsem. Fiúk lányok teljesen random módon, ki hol talált szabad ágyat. A koedukáltság fogalma mintha nem is létezett volna.

A legelső "szobarész",

a második és harmadik

..és a legutolsó.
Szerencsére nekem nem okoz problémát, hogy másokkal éljek. Vagy előttük öltözködjek. A mások alatt a fiúkat értem. (Bár tudok olyan velem egykorúról, akinek ez már lányokkal is gond.) Nem vagyok az a szégyenlős gyerek, na. :) Kell az emberbe életrevalóság.


Kovács pedig még mindig tiszta dinka. Megkattant. Nem tud leállni a sértődöttségével. Pedig a mai nap volt eddig a legjobb. DE tényleg. A csúcspont. Egésznapos túrázás, fel a Székelykőre, aztán körben le. Összvissz 14 km, de az első 2 km alatti röpke 500 m-es szintemelkedés nem volt semmi. Jó, a látvány mindent megért. Csodaszép. (Vittem direkt a gépem, hogy áá majd csinálok szupi képeket, ám amikor elővettem, eszembe jutott, hogy tegnap lemerült, és nem jutottam el odáig, hogy feltegyem töltőre.) És legalább fáradtnak érzem magam.

A másik pozitívum pedig, hogy végre-végre nekiálltunk a kampány tervezésének. A videónak. Ötleteltünk.

Életünkben először olyanok voltunk, mint egy jó osztály. Összetartás a négyzeten.

2011. augusztus 29.

Osztálykirándulás Erdélyben 3. nap


Túrázni jó. Kicsit olyan,mint a biciklizés. Kikapcsol. Azt hiszem szeretem.


Ellenben mindenből elegem van. HOgy egész nap mások kénye kedve szerint ugrálok, és csak azt csinálom, amit utálok. Kib*szottul utálok.


Egyre erősebb késztetést érzek, hogy itthagyjak csapot-papot, és elinduljak haza. Gyalog. Meg stoppal. Talán szombatra haza is érnék.


És képtelen vagyok beilleszkedni. Újra. Ismét. Még mindig.
Nem megy.
Kikerülve a mindennapokból egyesek hirtelen ultraallergiásak lesznek, nekem előjön az összes étkezési problémám.
Fuck. DE ez van.

2011. augusztus 28.

Osztálykirándulás Erdélyben 2. nap

 Őszinte legyek? Az leszek. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy még 6 nap hátra van. Utálom, hogy még legalább 25 templomot, múzeumot és várromot kell megnéznem. Ráadásul a sok szenvedés ellenére se jutunk el azokra a helyekre, amitől Erdély Erdély. Mint a Gyilkos-tó. Békás-szoros. ST. Anna-tó. Csíkszereda.  Ellenben én leszek szerintem a legtöbb templomot látott ember.

Az egyetlen pozitívum a várlátogatásban, hogy volt benne egy bolt tele a fent látható ékszerekkel. Gyönyörű. Bár kicsit az a kategória amikor az egész szép, de ha kimozdítasz egyet a természetes közegéből, már nem is annyira frankó. És ami nagyon tetszik, hogy szinte senki sem tud magyarul. Nem csak játsszák, mert ez a hölgy még kedves is volt, nem úgy mint a boltban. Meg ő legalább nem rágóval adott vissza, mint a boltban. Az itteni felfogás szerint 2 db ér 7 banit. Tudjátok, az a gyógyszerszerűen csomagolt Orbit. Szétvágva kis ampullákra. Hirtelen azt hittem, hogy valami lónyugtatót akar ránksózni. Megnyugtató volt konstatálni, hogy csak rágó.

Trónol a három grácia :)
De azért van néhány erős tény.
Csak kézzel lábbal lehet kommunikálni. Mert az angolt egyáltalán nem, a magyart kevesen értik. Talán a spanyol az ami a leghasznosabb. Sohasem gondoltam volna, hogy itt fogom hasznát venni.
Az árak gyakorlatilag ugyanott vannak,mint nálunk. Sőt. Barackot drágábban vettem, mint otthon.
Gyümölcsben iszonyú gyengék. Akármit vettünk, minden puha, és televan barnás foltokkal. Sajnos hamar rohad. Főleg a táska aljában. Főleg melegben. Hiába van hiperszuper hűtőtáskás hátizsákom. És ez igaz az almára, barackra, meg a szőlőre is.
Fincsik a sajtjaik. A joghurt meg olyan, mint nálunk a tejföl. Bár az is lehet, hogy tejfölt vettem. A feliratot sajnos nem tudtam elolvasni. (Itt éreztem óriási hasznát annak, hogy otthon mindennek megnézem az összetételét, és a kalóriatartalmát, ezáltal mára sikeresen megtaultam a gyakran fogyasztott termékekét kívülről. Szóval annak alapján tudtam, hogy éppen kefirt, joghurtot, vagy tejfölt tartok a kezemben. Vagy hogy trappistát, vagy ordát.)

Ez meg a tegnap beígért fullpanorámás szobakép. Így vagyunk. :)

2011. augusztus 27.

Osztálykirándulás Erdélyben 1. nap


Hosszú volt ez a nap. Nagyon. A vége felé már nagyon elő kellett szednem az önuralom tartalékaimat. Tudjátok, alkalmazkodás, meg ilyenek. Nem könnyű. Meg az utazás. Reggel pulcsit kellett könyörögnöm, mert majd megfagytam úgy ment a légkondi. De lehet hogy csak álmos voltam. Franc tudja.Az első "partraszállás" után meg bármit megadtam volna, hogy minden ruha lekerüljön rólam. Még a szökökútba is bepattantam volna a román kiskölkök mellé. Na jó, azért talán nem. :)


 De sok volt. Megnéztük az Arany János múzeumot, 2 templomot, körbejártuk Aradot (persze a legnagyobb napsütésben), illetve fel kellett másznunk egy várba. Egy sziklaomlásos ösvényen. Papucsban. Vagyis rajtam legalább viziszandi volt, de 1-2 csúszásnál komolyan megijedtem, hogy elszakad. Szerencsére nem. Azt hiszem ilyen időjárásban nem bírnám ki tornacipőben.


A kedvenc párbeszédem: odafordulok Szöszihez, hogy ugye milyen tökjó, hogy van ez a kis tárolópolcunk? De még mielőtt kinyögtem volna, rápillantottam, és az egészet az én cuccaim lepték el. Fél óráig fulladoztam. Ja bocs. Fulladoztunk, miután 6 sikertelen próbálkozás után sikerült elmondani.
Ez pedig a szállásunk Algyógyon. Szuperbarátságos, azután pedig, hogy azt "vártuk", hogy melyik pajta mellett fékez le a busz, még tutibb. A képen ugyan nem látszik (majd holnap) de egy 3 szobából egybenyitott térben alszik 16 lány. Igen, tizenhat. Vagyis az összes. Beharangozva állati ijesztőnek hangzott, de így benne lakva aranyos. Megvan a hangulata. Erősen családias, és kicsit amerikai tinifilmes. Bár az is biztos, hogy néhány napnál tovább nem bírnám. MIndenkinek kell személyes tér.

És legvégére a vacsoránk (csak hogy lássátok, még önmagam vagyok). Puliszka uborkával és valami csirkepörköltféleséggel. Nekem hús nélkül. KÉrdezték, hogy kérek-e hozzá tejfölt vagy tejet, amire nagy bátran nemet mondtam, utólag már látom, hogy butaság volt, ugyanis ennek semmi íze nem volt az ég egy adta világon. Semmi. Valami vizes dara. Se sós, se édes. Kicsit hülyén jött ki, mert utálok ételt otthagyni, de szerencsére arról már leszoktam, hogy nem ízlő dolgokat egyek. Sebaj, Harza eltüntette. Este negyed 11-kor meg nagyon nem egészséges enni, úgyhogy nyilván a sors keze van a dologban.

2011. augusztus 26.

Pakolás, nuku gáz, miegymás

1. Már tegnap gondolkodóba estem, hogy biztosan akarok- e menni gólyatáborba. Mert annyi dolgom lenne még. Tudat alatt döntöttem, inkább alszok.

2. El kéne kezdeni pakolni. DE MIT????? Meleget vagy hideget? Sokat vagy keveset? Én annyira nem értek ehhez. :( Talán kezdetnek az a biztos, ha megnézek egy előrejelzést.
... Hát nem lettem sokkal okosabb. Sőt. A keresett városok nem is találhatóak (mármint külön lebontásban), ellenben egyes területekre 29, máshova meg 15 fokot ír. Szóval? :D

3. Elzárták a gázt. Hál istennek nem azért, mert nem fizettük, "csak" egy kis gázszivárgás a ludas. Az sem nálunk, de emiatt az egész társasház összes gázcsövét kicserélik. Biztos ami biztos. A probléma csak az, hogy emiatt nem működik a sütőnk. Se a főzőrészleg. És ez nekem felér egy világvége bejelentéssel. Bejelentéssel? Az eljövetellel. Hihetetlen furcsa, hogy itt van minden tökéletesen, csak éppen használni nem tudom. Tegnap délben kapcsolták le, és mostanra sikerült annyira feldolgoznom az esetet, hogy nem próbálom meg  minden egyes alkalommal begyújtani, amikor elmegyek mellette, hátha valami csoda folytán újra működik. Lelki szemeimmel látom a kis kék láng felvillanását. De nem. Maradnak a szomorú kutyapillantások. Meg persze a hátralevő percek számolása. Ha véget ér ez a szükségállapot, azonnal rávetem magam a szerkezetre, és abba sem hagyom a működtetését éjfélig.

4. Elutazom. Kicsit még magyarázgatom magamnak, hogy ez pontosan mit is fog jelenteni, de nem hiszem, hogy sikerül felfognom. Majd ott kiderül.
Az étkezés miatt egy kicsit aggódom, bár szerencsére már képes vagyok magam egy bizonyos szintig megemberelni, de szerencsére nem teljesen. Csak amennyire muszáj. Azért van eszem. (Nem az én világom a magyaros tocsog a zsírban/olajban feeling.) Az osztályfőnök hozzáállása alapján erre szükség is lesz.
O:-Van valakinek bármilyen étkezéssel kapcsolatos egyéni kívánsága?
É:-Tanár úr, én nem eszem húst.
O:-Csak ott nem fogsz?
É:-Ööö, nem, általában nem eszem húst. Vegetáriánus vagyok. (És még csak nem is kezdtem el sorolni, hogy meg ezt meg azt sem.)
O:-Ne aggódj, majd megeszi más.
É:(nagyon értetlen fej) Én most olyanra gondolok, hogy ha van valami szószos hús pl. roizzsel, akkor azért nem szeretnék 8 napig rizsen élni.
O:-Ó, a rizsnél változatosabban főznek.
É:-Akkor úgy fogalmazok, hogy nem szeretnék egy hétig köreten élni. Megoldható, hogy valami húsmenteset kérjünk, vagy akkor erre vigyek külön pénzt?
O:-Te most speciális étrenden élsz?
É:-Nem, csak nem eszem húst. (Bár ennyi erővel azt is mondhattam volna, hogy igen.)
 Meg remélem, hogy mivel ott ugye nem fogok sütni-így nem eszem majd édességet (légyszilégyszi ne), minden szempontból könnyebben jövök haza. Hogy a centikről ne is beszéljünk.

És ha már a mit szeretnéknél tartunk, kívánok magamnak sok fotót (főleg gasztro témában), és türelmet. Magamhoz. Meg másoknak hozzám.

2011. augusztus 25.

Dupláncsokis-marcipános torta


Kisöcsémnek még anno a névnapjára lett beígérve egy torta, de akkor túl elfoglalt voltam megcsinálni. Volt mindez augusztus elején. Annyiban megegyeztünk, hogy mindenképpen csokis legyen. A dolog azóta is húzódik, de 2 napja felhívott, hogy ő pontosan kitalálta milyent is szeretne, majd levegőt sem véve elkezdte sorolni : " "Olyant szeretnék, mint amit az esküvőn ettünk. Tudod azt a mignonosat. ... Ja, tényleg, te akkor pont az Á-val sétáltál. De azért olyan legyen. Nagyon csokis, sok marcipánnal. ... Tudom, persze, hogy tömény, de pont azért lesz jó. A marcipánt mondtam már?"
És mivel 2 nap múlva elutazom ( Don't worry, laptop jön, nem bírnám ki 8 napig nélküle. HOgy dokumentálnám az eseményeket? A végső ömlesztés nem az én műfajom... Bár a fő kérdés, hogy lesz- e net, én azért reménykedem, hogy Erdély nem olyan elmaradott, mint amilyennek ígérik.) esedékesnek láttam végre teljesíteni a feladatot. Mert 40 fok ide vagy oda, nekem bizony nem csökkent a sütős kedvem. Anya  veszekszik is velem, hogy nem elég, hogy már most folyik rólunk a víz, még a sütővel rá is teszek egy lapáttal? Ha ezt lehet fejlődésnek hívni, az első néhány alkalom után rászoktam az esti sütögetésre, mikor már egy icipicit hűlt a levegő, és az ablakot ki lehet nyitni. Kár hogy ilyenkor meg a szúnyoghadak özönlenek be. (Amiket anya szerint csak beképzelek, de én tudom, hogy nem, mert vagy 5 csípés van csak a lábfejemen.)
Szóval jó móka sütni. Még melegben is. Bár a csoki olvadt összevissza, a marcipán ragadt, hiába porcukroztam, megszilárdulni meg persze luxus.
Lehet, hogy 38 fokban legközelebb nem csokitortát sütök. Bár magamat ismerve... :) már holnap.




-Csokis piskóta
-Tejcsoki-mousse
      13 dkg tejcsoki (én Milkát használtam)
      1 tojás
      1 dl tejszín

A csokit megolvasztjuk, majd belekeverjük a tojássárgát. A fehérjét habbá verjük egy csipet sóval, a tejszínt úgyszintén, de külön edényben természetesen( pici porcukorral és habfixálóval). A lazán a csokiba forgatjuk először a tejszínhabot, majd a tojáshabot is.
-20 dkg marcipánból 4 körlap
-Chocolate Glaze     
-Díszítésnek csokigolyók, és kaptármintás csokilapok

Összeállítás: A tortát 4 lapba vágjuk, és egy tortakarikát csatolunk az alsó köré. Elkezdjük a rétegezést: marcipánlap, csokimousse, piskóta, marcipánlap, stb. A folyamatot marcipánlappal fejezzük be. Itt tegyük hűtőbe jó 2 órára, hogy összeálljon a kupac. 
A hűtőtúra után vegyük le a karikát. Kenjük be a torta oldalát jó vastagon a glaze-zel. Helyezzük a tetejére a kaptárszerű (engem legalábbis arra emlékeztet, vagy ezt inkább lépnek hívják?) csokilapokat, helyközös kihagyással, a lyukakat pedig töltsük meg a glaze maradékával. És hogy teljes legyen a kép, nyomkodjunk a még puha krémbe csokigolyókat.

2011. augusztus 24.

Mogyorós körtetorta

Mogyoró, körte, grillázs: csupa-csupa őszies finomság. 
Ha lehet ilyent mondani, én megnyitnám az őszi édességszezont. Ezzel a kombinációval. Talán így az időjárás is észbe kap, és nem hőségriadóban ünnepeljük a szülinapomat. :)
Ma kinnt jártam a maroshegyi telkünkön, és az összes fa roskadozott. Szóval biztosan ígérhetem, lesz itt még sok minden almából-körtéből-szilvából-szőlőből. Na meg dióból. Nem panaszkodásképpen, de azt meg nem is tudjuk elhasználni, olyan gyönyörűen terem az az óriási fa.
(Sőt, még egy doboz szedret is össze tudtam vadászni. A nyár utolsó ajándéka. Hogy készül-e belőle valami, vagy eltűnik natúran a hasamban...még kiderül! De a jelenlegi rohanásban az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Egy pohár joghurttal, hmm, isteni!)

Ez (sem) házi fogyasztásra készült, a kutyakozmetikus csajszink kapta, ugyanis nem fogadott el pénzt a munkájáért. Akkor sem értettem, most sem értem, hiszen szolgáltatás, éltünk vele, ő dolgozott, de legalább így én is tudtam valami "ellenszolgáltatást" nyújtani. Szuper volt látni , hogy mennyire örül, remélem ízlett is :)  (Amúgy fehérváriaknak csak ajánlani tudom, mert kedves, és nagyon szépen dolgozik.)


Mogyorós piskóta:
     3 tojás
     15 dkg cukor
     7 dkg liszt
     1 csipet só
     9 dkg pirított, darált mogyoró 
     2 teáskanál sütőpor

A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük a sóval. A folyamat 3/4-énél (mikor már majdnem teljesen jó a hab) belekeverjük a cukrot. Egyesével beledolgozzuk a sárgákat, majd a sütőporos-lisztes-mogyorót. 
Előmelegítjük a sütőt 175 fokra. Kivajazunk egy 18 cm-es tortaformát, majd belesimítjuk a masszát, és kb. 15 percig sütjük. Hagyjuk kihűlni.

                 --------------------------------------------------------------------

Pudingos-körtekrém
     3 nagy körte
     1,5 dl víz
     2 evőkanál cukor
     5 szem szegfűszeg
     3 dl tej
     1 csomag vaníliás pudingpor
     4 evőkanál cukor
     1 vaníliarúd
     8 dkg vaj

A körtéket meghámozzuk, majd egyenlő cikkekre vágjuk. Egy lábosba beleöntjük a vizet, beleszórjuk a cukrot, szegfűszeget, beletesszük a körtéket, és fedő alatt puhára pároljuk. (Fontos: ne főzzük szét!!!)
A  tejet beleöntjük egy lábosba, belekaparjuk a vaníliamagokat, belekeverjük a pudingport, majd a cukrot, és lassú tűzön besűrítjük.
Kiválasztjuk a 8 legszebb/hasonlóbb cikkelyt, és félretesszük díszítésnek. A többit apróra vágva a krémbe keverjük. A vajat keverjük habosra, majd dolgozzuk bele a kihűlt vaníliakrémet. 

        ---------------------------------------------

Díszítés:
    1,2 dl tejszín
    világos piskótamorzsa
    mogyorógrillázs

A mogyorós piskótát vágjuk 4 egyenlő részre, és töltsük meg a körtés krémmel. A torta külsejét vonjuk be a tejszínhabbal, az oldalát tapicskoljuk össze a piskótamorzsával. A tetejét rakjuk ki a félretett körtegerezdekkel, és nyomjunk rá tejszínhabrózsákat, majd szórjuk meg grillázzsal.

   

2011. augusztus 23.

Soha ne mondj le egyetlen álomról sem, mert az álmok tesznek bennünket emberivé.



Egy kis hangulat, hogy kibírjuk ezt az időt :) Sajnos úgy hallottam, hogy a hét végéig biztosan ilyen marad, de lehet, hogy még utána is! Szörnyű. Ülünk a suliban, és patakokban folyik rólunk a víz? Ha igen, padonként 1 légkondi rendel. Koncentrálni sem lehet. Legalábbis nekem nem nagyon megy. Sőt. Le kellett feküdnöm délután, olyan álmosság tört rám. Még a biciklizésem is megkérdőjeleződött, annyira nem éreztem magamban erőt felkelni. És akkor nálam tényleg baj van. Mondjuk alapból, már a szimpla létezés is összehozhatatlannak tűnt, de ez meg nem ritkaság.

És egy vallomás. (Mielőtt elfelejtem, és még magamnak is letagadom, hogy ilyen egyáltalán megfordult a fejemben.) Kezdem halál pontosan felismerni magamon azokat a tulajdonságokat, amiket másokon eddig nagyon könnyen, és nagyon csúnyán jellemeztem.
Mint az, hogy hulla nyugodtan használom bárkinek a cuccát, amiben nyilván benne van a tönkremenetel lehetősége. Alkalomadtán meg is történik. De ha mindez fordítva lenne esedékes, akkor képtelen vagyok elviselni. Nem megy. Még a töltőmet sem vagyok képes odaadni a tulajdon öcsémnek. Ha pedig arra gondolok, hogy a sütőscuccaimmal történik valami, egészen gyilkolós hangulat száll meg. (Ez az én cuccom az enyém típusú dolog egyébként nálunk apa reszortja.)

Illetve Lili bájos beállítottsága, miszerint 1 pasi nem pasi. Neki az kell, hogy körbe legyen bástyázva az imádóival. És ez nem rossz vagy jó, ez tény. DE én elítélem. Elítéltem. Mert észre kellett vennem, ha őszintén magamba pillantok, gyakorlatilag nem ugyanazt csinálom én is? Vagy legalábbis hasonló alapelven? Jó, szerencsére nem olyan szinten, hogy ez az Á-val való kapcsolatom kárára váljék. Nem. Soha nem tenném, mert fontos. Nekem nem imádókra van szükségem, csak, hogy azt érezzem, nő vagyok. Próbálgatom a határaimat.
(De félreértés ne essék, sok kategória van. Gyakran csak árnyalatnyi a különbség, de az sem elhanyagolható. Vannak olyanok, akikre egyszerűen szükségem van. Mert olyan a viszonyunk. Olyan dolgok állnak mögöttünk, mellettünk vagy éppen még előttünk. " Kicsit olyan, mintha a testvérek lennénk, akik néha olyan dolgot csinálnak, amit nem mondhatnak el a szüleiknek." Ez a gondolat például egy ebbe a kategóriába illő személy szájából/kezéből származik, és nyilván már magára ismert. Azért remélem nem csak az idézetből.)

Szóval nem vagyok ribanc. Nem arra akarok kilyukadni. De erősen bennem él a "mindent birtokolni akarok" hajlam. Persze ez sem feltétlenül ritkaság. A kérdés, hogy mire terjed ki. És mennyire helyes valós emberek valós érzéseivel játszani. Még ha nem is direkt teszed.

2011. augusztus 22.

Puritán jin-jang és AZ esküvő

"A szimbólum a világmindenség egymással ellentétes tulajdonságait mutatja: sötét és világos, nőies és férfias jellegű, lágy és kemény, ívelt és szögletes. Egyik oldal sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét, és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetők. A világ jelenségeiben meglévő ellentétek egysége a jin és jang. Minden magában hordozza a változás lehetőségét, ezért áll az egész élet az efféle jellegű erők változásaiból. Nem lehet azt mondani, hogy fekete-fehér, üres és teli, semmi vagy valami, mert az ellentétes jellegű tulajdonságokat képviselik, melyek egymásból alakulnak ki, és kiegészítik egymást."

Ugyanezt gondolnám a házasságról. Akkor jó, ha a felek kiegészítik egymást. 
Ha megvan a harmónia. 
Ha egyik oldal sem telepszik rá a másikra, de mindketten kellenek ahhoz a bizonyos egészhez. 

Ezt a fajta életérzést kívánja tükrözni a torta. De nevezhetjük jókívánságnak is. Szándékosan 2 teljesen különálló, egymástól független tortát készítettem, amik passzolnak egymásba, de egyedül is kíválóan megállják a helyüket. 


A díszítésen problémáztunk egy sort, mivel apa azt szerette volna, ha a teljes nevet beleírom az apróbb köröbe, illetve még a sok boldogságot felirat is rákerül valamilyen módon. Én azonban (az előbbi kifejtéssel is indokolva) ezt mindenképpen el akartam kerülni, egyrészt mert előtte 2 nappal tettem tönkre a szuper csokizóm, másrészt mert fehér csokit is kellett volna olvasztanom, és annál kiszámíthatatlanabb állatfaj nincs a földön. Utálom. Soha sem tudom előre, hogy megmakacsolja magát, és elkezd csomósodni, vagy egészen véletlenül folyós lesz. Végül kiegyeztünk a kezdőbetűkben. Szerintem teljesen elég volt, kellőképpen személyes, de még a jin-jang sem vesztette el a jelképességét. Most hogy nézne már ki ez a torta összeirkálva?


A fehér borításos tésztája egy másfeles csokitorta, 3 darabba vágva, laponként megkenve áfonyalekvárral, azon pedig kókuszkrém. (Úgy hallottam a kókuszkrém még a kókuszt nem annyira kedvelők körében is kapós volt, sejtésem szerint a kisebb adag Pina Colada-nak köszönhetően.)
   Kókuszkrém:
        9 dkg kókuszreszelék
        2,8 dl tej és tejszín (felesben)
        2,5 evőkanál cukor
        3 evőkanál Pina Colada
        1,5 dl tejszín habbá verve (kb. 2 fixáló és 1,5 evőkanál porcukor, vagy növényi tejszín)

A tejet és tejszínt felforraljuk beleöntjük a kókuszreszeléket, újra felforraljuk (csak pár pillanat), levesszük a tűzről, és letakarjuk. MIndenképpen szívja fel az össze levet maga körül. 
Ha teljesen kihűlt, forgassuk össze a tejszínhabbal, és keverjük bele a Pina Coladát.


              -----------------------------------------------------------------------

 A fekete borításos tortafél alapja egy fehér, 4 tojásos piskóta félbevágva, és citromos tejberizskrémmel töltve.


A végére pedig egy ott készült kép a 3 pasival :P 
Nagyon jól volt megszervezve az esküvő, és igaz, hogy a pap beszéde nekem sok helyen kicsit furcsa volt, nagy pirospont, amiért fejből mondta. A lakodalmi helyszín gyönyörű volt, 2 tó közötti zöld szigeten terült el az étterem (a kép hátterében asszem a bal tó látható), szuper kilátás, miegymás. A vőlegény és arája igazán szép pár, külön kiemelném, hogy a menyasszony gyönyörű volt :) (és iszonyú aktív, az első tánctól kezdve, szerintem az est végéig(=értsd. hajnal) ott volt a táncparketten.) A menü szintén nagy dícséretet érdemel, nem a hagyományos nehéz, rántott ételek szolgálták fel, vegetáriánusként is nagyon élveztem a helyzetet, de (sajnos) valószínűleg nem a világ fordult ekkorát, hanem Enikő dietetikus keze volt a dologban :)

2011. augusztus 21.

Puncstorta

Gondolom már mindenki szembesült a zavaróan bőséges választékkal, ha egy olyan konverz dolgot (vagy tegyük fel, hogy egészen véletlenül sütinevet) ír be a keresőbe, mint a puncs. DE mondhatnám akár a feketeerdőt, sachert, oroszkrémet vagy dobost is. És tanácstalanul álltam a probléma előtt. A választékot már sikerült leszűkítenem 3 "alapreceptre", de itt áthatolhatatlannak tűnő falba ütköztem. A töltelék rózaszín vagy barna? Legutóbbi cukrászdai emlékeimből egy babarózsaszín cumó villan be. De a barna is annyira ismerős... viszont kávé? Mi a francnak tennék bele? Meg kakaót? Jézusom, biztos ami biztso legyen a rózsaszín. A narancslé annyival barátságosabb.
De azért megkérdeztem anyut (mint állandó tanácsadómat). A rózsaszínt gyakorlatilag sztornózta, mazsola és dió mentes akciómat dettó, ellenben a kezembe nyomott egy zöld papíros receptet. Hogy ezt ő kapta a barátnőjétől, és isteni finom. (Bevallom őszintén, szkeptikus voltam, mert ami nekem eről a receptről megmaradt, az az, hogy mikor Pesten kórházaztam, ezt csinálta apa szülinapjára. És behozta. Még most is ott van a szemem előtt az a bizzar, furcsa mázas, nem a legszínpadképesebb torta. Finomnak nyilván finom volt, már nem emlékszem. Ezek után talán érthető, hogy féltem a "díjnyertes recepttől".)
Kár volt. Nagyon korrekt.



 2 adag piskóta, illetve én szeretem felesben használni a töltelékhez ezt
      Logikusan 2 adagban elkészítjük egy-egy 24 cm-es formában, majd hagyjuk kihűlni. 2 vékony, (egyfoma vastagságú) lapot vágunk le belőle, a többit pedig felaprítjuk.


                         -------------------------------------------------------

Töltelék: 7 evőkanál rum
          1 dl tej
          1 tojás
          16 dkg porcukor
          3 evőkanál kakaó
          1 dl erős kávé
          12 dkg vaj
          7 dkg durvára vágott dió
          6 dkg mazsola
          8 evőkanál sárgabaracklekvár

Vizet melegítünk egy nagy edényben (vízfürdőhöz). Egy abba belepasszoló hőálló edénybe ütjük a tojást, elkeverjük a porcukorral, kakaóval, kávéval, majd a már lobogva forró vízbe állítjuk. Lejjebb vesszük a lángot egy kicsivel, és besűrítjük. Nem lesz olyan szintű a változás, mint mondjuk egy pudingnál, de egy lazább szósznak már tudnám hívni. Levesszük a tűzről és olvasszuk bele a vajat. 
Az előzőleg összedarabolt piskótához hozzáadjuk a diót, mazsolát (öntözőlevestül, ha maradt), és összedolgozzuk a kakaós keverékkel és 4 evőkanál rummal.

                 ------------------------------------

Összeállítás: Az egyik piskótalapot köré tortakarikát illesztünk, és megkenjük a lekvár felével. Rányomkodjuk a tölteléket, igyekezzünk minél egyenesebb felületet csinálni neki. Ennek a tetejére kerül a maradék lekvár, majd a piskótalap.
Egy éjszakára tegyük hűtőbe, letakarva, egy könnyebb súllyal préselve.

                -------------------------------------

Máz: 23 dkg porcukor
     1 tojásfehérje
     3 evőkanál málnaszörp (törekedjünk a bolti pinkre, vagy ha házit használunk, akkor adjunk hozzá ételfestéket, mert sohasem nem lesz olyan szép rózsaszín, mint az "elvárt")

A tojásfehérjét verjük habbá, félúton adjuk hozzá a porcukrot, és keverjünk egy jó sűrű masszát. Színezzük a szörppel, majd kenjük a torta tetejére-oldalára. Hűtőben hagyjuk megszilárdulni.

2011. augusztus 19.

Levendulás céklasüti narancslekváros joghurtkrémmel

Töredelmesen be kell hogy valljam, cékla is most volt először a kezemben. 18 évnek kellett eltelnie, hogy kialakuljon bennem az igény (új dolgok) kipróbálására, és elszakadva a buta egyoldalú családi megszokottól, kialakítsam a saját étkezési szokásaimat. Persze ezzel nem kritizálni akarok, de én más vagyok, mint anya. Kezdve, hogy nem szeretem a "magyaros konyhát", nem eszem húst, meg még vagy ötezer dolgot. Nem összeegyeztethető.
Meg mellesleg hajt a kíváncsiság, hogy miből mit lehet kihozni. Így van az, hogy mostanában egyre gyakrabban állítok haza eddig nálunk nem járt zöldségekkel/gyümölcsökkel. És persze mindegyik úgy indul, hogy akkor majd főzök belőle magamnak valamit, de a sok sütés miatt egyszerűen nincs rá időm. Sajnos azonban az alapanyagok nem túl toleránsak, 1 hét után kegyetlenül elkezdenek lefelé csúszni a lejtőn. Ekkor beindul az úristen valamit kezdeni kell vele, de gyorsan effektus, és megszületik egy újabb édesség.




Hozzávalók:
  38 dkg reszelt cékla
  23 dkg cukor
  2 dl olaj
  30 dkg liszt
  kb. 1,5 evőkanál lenedulavirág
  csipet só
  1 zacskó sütőpor
  1 teáskanál mandulakivonat

A tojásokat a cukorral fehéredésig keverjük, majd adjuk hozzá az olajat. A lisztet, sütőport, sót, lenedulavirágot forgassuk a keverékbe. Keverjük hozzá a céklát, és mandulakivonatot is.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vajazzunk ki egy kicsi sütőtepsit, öntsük bele a keveréket, majd süssük, kb. fél óráig. A tűpróba nagyon fontos! 


  175 g joghurt
  175 g tejföl
  1 kis üveg narancslekvár
  1,5 evőkanál zselatin
  4 evőkanál víz
  ízlés szerint cukor

A vízben elkeverjük a zselatint, majd lassú tűzön forróra melegítjük.
Összekeverjük a tejfölt és joghurtot, majd a picit hűtött zselatint is beledolgozzuk (robotgéppel mindezt). Ha már nagyjából megszilárdult a krém, márványos csíkokat húzunk bele a narancslekvárral. Ízlés szerint lehet cukrozni, mert a narancs nem igazán édes (sőt inkább kesernyés), de a tészta szerintem volt annyira édes, hogy ez a natúrság kifejezetten jót is tett neki.

Összeállítás: A tésztát félbevágjuk, megtöltjük a krémmel, ráillesztjük a tetejét, és fogyasztás előtt hűtőben dermesztjük néhány óráig.

2011. augusztus 18.

42 = Dobostorta '11

Anya ismét öregebb lett egy évvel.
Nee, ezt olyan rossz kimondani. Csúnyán is hangzik. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy még egy évvel érettebb és vonzóbb nő lett. Mindjárt más, nem?
És ezek a szülinapok, már 3 éve újabb és újabb dobostortát jelentenek. Mert anya imádja. DE úgy komolyan. Képes bármilyen cukrászdában ilyet kérni. Vagy inkább úgy mondom, hogy mindenhol. Pedig dobostorta és dobostorta között... hihetetlen különbségek vannak. Mintha nem is ugyanazt ennéd. És akkor még csak nem is az otthonit és "boltit" hasonlítom össze! Mert ott meg tényleg ég és föld. Iszonyúan fontos a csoki minősége (=lehető legmagasabb kakaóvajtartalom), na meg a krém összetétele. Kapásból elítélem a vajas krémeket (apa ezt úgy kommentálta, hogy hálistennek örököltem valami jót is), de sajnos a dobos meg szinte mindenhol azzal készül. Kellett pár alkalom, de sikerült kikísérletezni a (szerintem) tökéletes verziót, főzött(ebb) krémmel.

Ezt a receptemet használom, de most változtattam rajta néhányat.
1. 10 dkg csoki és 2 evőkanál kakaópor került a krémbe
2. A piskótát 4 egésztojás és plusz 3 fehérje keverékéből (eleve volt 1, meg a másik kettő megmaradt a krémből), illetve vaj nélkül sütöttem (véletlenül elfelejtettem)
3. A díszítés már csak részletkérdés, de szerintem fehér tejszínhabbal jobban néz ki, mint a múltkori sötéttel (nem is értem miért úgy csináltam)

 És hogy valami meglepetés is legyen szegénynek (mivel közölte hogy mit szeretne, hol tudjuk megvenni, és mennyibe kerül), tegnap szépen felvonultam apuhoz sütögetni. A 3 órás Mountex túra után elhiszem, hogy nem volt kedve bemenni dolgozni (Amúgy én is baromira elfáradtam, gyakorlatilag a semmiben. Hiszen csak felpróbáltunk 5 féle bakancsot, aztán apa biciklizett 3 kört (bakancsostul), majd táskát, meg hálózsákot választottunk. De azért nehéz az a cipő. Meg meleg. A térdig érő túrazokniban úgy néztem ki vele, mint egy kanadai favágó. Már csak a zokni alól "diszkréten" kigöndörödő szőrök hiányoztak.), így otthon maradt velem. Kinevezte magát insinkerator-nak, és szorgalmasan pusztította a maradék krémet, levágott széleket, diómorzsát. Legalább neki is jutott valami, ha már a kész tortából nem tud enni. :(


Ezzel a lendülettel mára már csak a főétel elkészítése maradt (jobb alsó). Zizinél láttam, és szerelem volt első látásra. (Mert azért szeretek "normálisat" enni. Egyre jobban úgy érzem. Illetve többször. Van, hogy már kimondottan hiányzik.) Az elfogyasztása utána pedig csak megerősíteni tudom az előre sejtetteket: tényleg nagyon-nagyon finom.


Kukorica polenta paradicsomos-rozmaringos cukkinivel

3 cső kukorica
3,5 dl víz
15 dkg feta
fehér bors

A kukoricáról lehántjuk a külső leveleket, megmossuk, majd egy éles késsel levágjuk róla a szemeket. Feltesszük főni annyi vízben, hogy éppen ellepje, és 12 percig lassú tűzön bugyogtatjuk. Ekkor botmixerrel úgy-ahogy pürésítjük, majd visszatesszük főni egy újabb 8 percre. Ha ez is letelt belemorzsoljuk a fetát, ízesítjük a borssal, és félretesszük.

1 közepes zsenge cukkini
2 vöröshagyma
1 evőkanál olívaolaj
1,5 dl paradicsompüré
2 mokkáskanál só
1 mokkáskanál rozmaring (szárított)

A hagymát felaprítjuk, majd a forró olajon kissé megpirítjuk. Hozzáadjuk a felkockázott cukkinit, és puha-aranybarnára pirítjuk. Ekkor beleöntjük a paradicsompürét is, sózzuk, fűszerezzük, és 2 perc alatt összeforraljuk.

2011. augusztus 17.

Majdnem Rákóczi túrós tartlette

Hát az úgy volt, hogy egészen kivételesen itt Fehérváron találtam meg az oly régóta vágyott tarlet formácskákat. Iszonyatosan tetszettek az aprócska, egyszemélyes adagolású fém formák, de hiába kerestem, még gógli barátom sem tudott (amerikai oldalak kivételével) biztatással szolgálni. És igaz, hogy nem hangoztattam a problémát, az agyamban valószínűleg élénken élt, mert a szombati  szedervásárlásból hazafelé tartva ismeretlen indíttatásból megálltam a háztartási felszereléseket árusító üzlet előtt. Már van tőlük néhány különleges cuccom (mint a mini őzgerinc), de nem nagyon bíztam a sikerben. Miért pont egy ilyen boltban lenne, ha Pesten, a dizájnos ultramodern cuccokat árusító üzletekben nincsen? És láss csodát, volt. Jó, az eladó természetesen nem tudta mit akarok (mint általában sehol sem), de mikor elkezdtem mutogatni, eszébe jutott, hogy pont most kaptak. Jó, nem az autentikus tartlet forma, (a neve szerint gyermek gyümölcstortaforma) de ne válogassak. Így is majd elaléltem a gyönyörtől, mikor a kezembe nyomta.
Azonban amikor itthon az örömöt átültettem a gyakorlatba, rá kellett jönnöm, hogy igen, ez valóban gyümölcstortaforma. Sajnos elég magasra tették az alját, így nem marad túl sok tölteni való rész. Sebaj. Azért imádom. ♥ (Már sorakoznak is az agyamban a különféle tészták és töltelékek eszement kombináció. Csak úgy Pankásan. Előre érzem, bele fogunk fulladni a tartlette-tengerbe.)

2011. augusztus 16.

B.F.F.

Ilyen is régen volt. Ülök a gép előtt, bámulom a monitort és csak nézek ki a fejemből. Kong az agyam az ürességtől. Fél pillanattal ezelőtt még tudtam, hogy mit szeretnék, most meg ha megfeszítenek, akkor sem. Nyilván ez az őrült meleg sincs a legpozitívabb hatással egyik életfunkciómra sem, de sokszor ijesztő, hogy mennyire nem tudok koncentrálni. Az meg egy vicc, hogy augusztus elején közölték, hogy akkor köszi helló, vége a nyárnak, nincs több meleg. Azóta ugyanis CSAK idióta fülledt kánikulával örvendeztetik a népet az égiek. Jó-jó, tudom, nekem mindig rossz, meg mit akarok hiszen nyár van, de akkor is. :) Legyen már hidegebb. Mondjuk ősz. Vagy tél. Mint amikor anya egyik nap csak úgy megkérdezte, hogy és mikor lesz már karácsony? XD
Aztán várok egy kicsit, és megjön az ihlet. Ezzel a dallal, csak lazán, így hajnali egykor. De annyira szeretem. Annyira...én.
Várok. Egy jelet, ami megmondja, hogy mi a helyes. Amikor nem látod a fától az erdőt.

Félek. Iszonyatosan közeledik a szóbeli, és egyszerűen nem haladok abban az ütemben ahogyan szeretnék. (És nem szeretném, hogy most ezután ezt felhántorgasd anya. Magánügy. Jó, tudom, te fizeted, de akkor is. Megoldom.)

Szeretek. Egyedül lenni, nyugalomban. Semmi rohanás. Néha egy-egy laza program, de alapvetően kitöltetlen órák sokasága. Másrészről viszont bármit megadnék, hogy alig legyen szabadidőm, mindig társaságban legyek, és pezsgő élet vegyen körül. Amiben semmi időm magamra. Elég nagy paradoxon, nem?
DE ez a kulcs. Túl sok időm van magamra. Hogy a problémáimmal törődjek, és pluszban gyártsak hozzájuk néhányat. Amik aztán szép lassan felőrlenek. A lelkem, testem, és a kapcsolataim.
Persze azt is tudom, nem egyedi a probléma. Nyilván sokan átélik ugyanezt, nap mint nap. Én meg úgy írok róla, mintha én találtam volna ki a spanyol viaszt. Nevetséges. Ez is. Pont ugyanúgy, mint én magam.

2011. augusztus 14.

Máktorta vaníliásgrízes-meggyes krémmel és Enikő szülinap :)

 A recept a Kreatortáról van, egészen véletlenül akadtam rá, még a puncsmizériám kapcsán. Azonnal lementettem, mint fehérjeelhasználási alternatívát. Mert én úgy működöm, hogy néha megmarad 1-2 darab, amit gondosan beteszek a hűtőbe, hogy majd kitalálok valamit. Aztán 1 hét múlva, mikor rászánom magam, hogy akkor valamit igazán kéne, már csak egy összeszáradt fehér trutymót találok, amit (tegyük hozzá) iszonyú nehéz kivarázsolni a tartóból. Szóval sohasem jutottam még el a felhasználásáig. Ám a creme patessiere-ből megmaradt keren öt. Egyszerre. És azért az mennyiség. Így esett, hogy ezt a fehérjetúltengést, és a szülinapot (a recept után) előre tudva, isteni sugallatként fogtam fel az esetet. És milyen jónak bizonyult. Mert a savanykás meggy és mák tökéletesen elférnek egymás mellett, a gríz pedig alig érezhető ki, inkább csak a vaníliás krémessége.
(Sőt ha a búzadarát lecseréljük rizsre, vagy szimpla vaníliakrémre, meg is van a tökéletes gluténmentes finomság.)

Mákos lap:          
        5 tojásfehérje
        20 dkg mák
        17,5 dkg cukor

A tojásfehérjéből egy csipet sóval elkezdünk habot verni, majd félúton hozzáadjuk a cukrot, legvégül pedig a mákot. Előmelegítjük a sütőt 180 fokra. Egy 24 cm-es tortaforma sütőpapírral bélelt alján eloszlatjuk a massza harmadát, úgy, hogy mindenhol kb. fél centi vastagságú legyen. Addig sütjük, míg nem kap mindenhol egy halványbarnás színt a teteje. Ezt ismételjük háromszor, és hagyjuk a lapokat teljesen kihűlni.

                              ------------------------------------------------------
Vaníliás-grízes krém:
        3 dl tej
        3 evőkanál búzadara
        5 dkg porcukor
        2 vaníliáscukor
        1 teáskanál vaníliakivonat
        10 dkg puha vaj
                     

A tejet felforraljuk, majd ha már lobog, beleöntjük a búzadarát, egyszer megkeverjük, és letakarva hagyjuk, hogy megszívja magát. A puha vajat kikeverjük a cukrokkal és vaníliakivonattal, majd a már kihűlt grízt is. Tegyük hűtőbe.

                               -----------------------------------------------------
Meggyzselé:
        1 üveg meggybefőtt
        1,5 dl befőttlé
        2 csapott evőkanál keményítő
        2 evőkanál cukor
        1 mokkáskanál őrölt gyömbér
        1 mokkáskanál fahéj

A meggylevet összekeverjük a cukorral, keményítővel és fűszerekkel. Lassú tűzön besűrítjük, majd a legvégén hozzáadjuk a meggyet is. Hagyjuk kissé hűlni.

                               -----------------------------------------------------
Összeállítás: Az egyik lapot megkenjük a grízes krém felével. "Rászórjuk" a meggyzselé felét (nekem kissé különálló életet éltek a meggyszemek), majd ráteszünk egy mákos lapot. Ezután a maradék gríz, meggy, és az utolsó tésztalap.
Kívül vonjuk be 2 dl tejszínből vert habbal, és szórjuk meg a tetejét 2 evőkanál egész mákkal. Az oldalát díszítsük félbevágott marcipános-ribizlis piskótagolyókkal.

                               ----------------------------------------------------
Marcipános-ribizlis piskótagolyó:          
        világos piskóta
        2 teáskanál mascarpone
        fél marék aszalt ribizli
        10 dkg marcipán
        3 dkg étcsokoládé

A piskótát apróra tépkedjük, hozzákeverjük a ribizliszemeket, majd a mascarpone segítségével összegyúrjuk és golyókat formázunk belőle. 
A marcipánt 2 mm vastagra nyújtjuk, nagy pogácsaszaggatóval köröket vágunk ki belőle és beburkoljuk a golyókat. 
Vízfürdőben megolvasztjuk az étcsokit, és körben csíkokat rajzolunk a golyók tetejére. Hűtőben dermesszük.



Igaz, hogy nem szoktam, de úgy gondolom, most bejegyzésen belül kell írnom egy kis személyeset is. 
Enikőék háza... mintha Csodaország kapuján léptem volna be. Óriási kert, mindenhol virágzó növények, fák, bokrok. Precízen rendben tartva, de a természetes varázsából (hál istennek) mit sem vesztve állt az összes. Fantasztikus, teljesen le voltam nyűgözve, de azt hiszem ez érezhető is volt, miután majdnem egy órát töltöttem azzal, hogy a kert minden egyes szegletét végig fényképeztem. (Aranyosak voltak, nem nevettek ki. :) Enikő furcsállta ugyan, hogy mit találok én ennyire érdekesnek, de mintha a mennyországba kerültem volna. Az a sok kopott fafelület! Láttam magam előtt leterítve egy apró virágos terítővel, rajta egy szelet süti (vagy egész torta), én meg ott fetrengek előtte, hogy megtaláljam a tökéletes szöget.



A szülei iszonyúan kedvesek. Annyira otthonos ahogyan élnek, hogy hiába vagy vendég, szinte közéjük tartozónak érzed magad. A húga is egy tündér, fáradhatatlanul pörgött végig.
És istenieket ettünk.  Az anyukája csudaügyes háziasszony, annyi féle és mennyiságű étel volt, hogy csak lestünk. Egy 11 fős társaságnak lazán elég lett volna. A z első képen látható rakott cukkini felkerült a top 3-as listámra. Hihetetlen ízt tud adni, amikor a cukkini, paradicsom, hagyma és jó sok sajt összesül. Az a csokis süti... nagyon puha, ragacsos, és eszméletlenül csokis. Kész. Megadtam magam. (A recepteket pedig muszáj lesz elkérnem...)

Olyan szinten feldobódtam, hogy még a sütés is jobban ment. Vagyis eredményesebben.(Holnap már meg is nézhetitek.)
És itt jöttem rá, hogy mennyit számít a szív. Hogy milyen lelkiállapotban csinálsz valamit. A szuper délutánt amit Úrhidán töltöttem, hatalmas energia-boldogságlöketet adott.
Köszönöm. Remélem hosszú ideig kitart.